Hiányzik belőlem az egészséges nárcizmus, mert hogy olyan is van! Egészséges nárcizmus amikor megmutatod magad, adsz magadból, nyitott vagy. Csak azt akarjuk megmutatni amit szeretünk, értékelünk, meg akarjuk másokkal osztani. Ha ez hiányzik akkor még áldozattá is válhatsz. Kihasználhatnak, bánthatnak, vagy csak egyszerűen használnak. Mert jó alany vagy!! Erkölcsileg a másik a hibás, gyakorlatilag te is benne voltál a játékban!!!

Egészséges nárcizmus nélkül senki, de senki nem fog megismerni. Illetve igen, de nem úgy igazán, aztán csodálkozol mi a fenének nem vesznek figyelembe. Azt hiszed gonoszok veled, önzők, rosssz véleményed lesz az emberekről. Holott hogy vennének figyelembe ha azt sem tudják mit szeretnél. Mert te sem tudod, vagy nem vallod be még magadnak sem, hiszen gyenge az éned. Azt meg minek mutogatni. Hiszen te sem szereted!! Úgy gondolod mások sem fognak, naná hogy nem mutatod meg.

Így meg sem ismered magadat, a képességeidet, így nem is fejleszted. Háát barátom, anita, ezt jól megjárhatod! 

Az érzelmek képezik azt a talajt, amelyben a gondolatok és elképzelések kisarjadnak és növekednek.

 Ezért a gondolataid az érzelmeidtől függnek. Az érzelmi világodtól. Ha tele vagy haraggal, minden gondolatodat, észlelésedet átjárja. A harag lencséjén látsz mindent. Ha tele vagy öngyűlölettel, a legjobb szándékot sem tudod befogadni. Ha telve vagy szerelemmel, mindent szépnek látsz, még azt is ami nem az. Ha kétségek gyötörnek folyton, semmiben és senkiben nem fogsz bízni. Aki önmagában nem bízik, másokban sem- örök igazság.

Ha telve vagy önmagaddal, mindenkit csak a hozzád való viszony alapján ítélsz meg. Ha telve vagy másokkal, senki nem fog észrevenni, csak a hozzájuk való viszony miatt fognak szeretni.

Ezért fontos az érzelmi világ. Az érzelem nem melléktermék, hanem az az alap amire minden más építkezik!!!!! Az érzelmeid lesznek az építőköveid, az határozza meg milyen ember vagy. A világ erről talán hajlamos megfeledkezni. Jól kell hogy érezd magad, hogy jó dolgokat tegyél. Bár néha  a düh és az elégedetlenség is nagy tettekre sarkall, ezért egyetlen kijelentésem sem abszurd igazság. :) Mert nem egyetlen érzelem van bennünk. Ha a düh mellett sok más negatívum is van, csak rombolás lesz a vége. De ha a dühös ember sok más pozitív érzelmet hordoz még magában, akkor tehet valami nagyot a düh lendületében.

Igen, mindezt megéltem.

Idekívánkozik még egy hétvégi tanulság. Engem is elsodort a félelem érzése, bár talán nem ok nélkül, és nem láttam a helyzetet objektíven. Külső szem kellett, aki felnyitotta szememet. Láttam a valóságot, megdöbbentem hogyan nézhettem ennyire torzan, és ez most sok minden mást is megkérdőjelezett bennem.

Most megint kérdezek, de most nem csak magamtól, hanem másoktól is. Hogy őket is meglássam végre.

A történet vége nem happy end, de nem is tragédia. Vagy elkövetem a régi hibákat, vagy bölcsebben tovább lépek bár érzelmileg továbbra is kielégületlenül, vagy sikerül valami elfogadhatót kezdeni a helyzettel. Bár titkon bevallom, nem csupán elfogadhatóra, hanem valami attól többre vágyom.

És állandó olvasóimnak muszáj egy kis plusz információt adnom. Az élet nem olyan mint ahogy a blogomban lefestem. Ez csupán az én világom, ahogy én megélem, egy belső világ. És ezzel mindannyian így vagyunk. Magamnak pedig: ha ebbe a világba bezárkózom, édes keveset fogok megismerni a mások világából!! Muszáj látnom másokat és muszáj megmutatnom magamat. Csak így működhet.

Utóirat a hozzám hasonlóknak: ha nincs benned egészséges nárcizmus, másokban fogod keresni..!! Majd rátalálsz olyanokra is akikben túl sok van, amivel elszédít, megbolondít, de nem lesz kíváncsi az egyébként is elrejtett világodra, csupán az övét fogja megnyitni számodra. És hogy ez elég lesz-e?