Biztosan ismered a klasszikus mondást, ami nem hajlik, az törik. De ismered-e az érzést, amikor meg kell törni ahhoz hogy be tudj fogadni érzéseket, szavakat, gesztusokat, mert ha nem teszed, akkor bármennyire is nyújtod ki karodat, nem éred el, nem tudod átérezni, feldolgozni, kezelni…

    Minden út vezet valahová, és sokszor nem tudjuk hová is pontosan, csak járunk rajta, mert ez az egyetlen amit tehetünk. Én sem gondoltam hogy ide vezet, holott pontosan láttam, hogy át kell mennem számtalan kellemetlen szituáción, megalázónak tűnő (vagy az is?)…