Nem írnék ha jól lennék - mondtad. Lesütöttem szememet, majd bizonytalanul a tiédbe néztem. Te engem figyeltél. Gyorsan újra az asztalra szegeztem pillantásomat, majd újra rád. Na ugye, te is tudod - ez volt a tekintetedben. IGEN, TUDOM!

MI hiányzik? - ezt többször is megkérdezted. Jó kérdés ez egy egy olyan szerelmi megszállottól, mimt amilyen én vagyok. Igen, hiányzik sok minden. Per pillanat elmondhatom, hogy szinte minden.

Megszállott lettem. Felvillantottad számomra milyen is lehet a szeretet. Felvillantottad,és én most mint egy megsebzett állat vergődök! Szinte belehalok. Megmutattad mi az ami nekem nincs. Mi az amiért tennem kellene, amiben hinnem kellene, amiért élnem kellene!!!

Próbálok jó ember lenni. De! Megszállottságomat barátaim nézik végig. Vergődök, panaszkodok, siránkozok, vagy csak egyszerűen elvonulok szenvedni. Nem tudok másra figyelni.

FÁJOK! Másfél éves kutakodásom során emberi történetek álltak össze. Embereké akik neked sokat jelenthetnek, nekem idegenek. Kivülről leselkedtem milyen is lehet az élet. Mintha nem lenne elég gondom nekem is, másokét vizsgálgattam. Sajnáltam őket, gyűlöltem, volt akit megkedveltem.

Ha most ezt olvasnád, már értenéd miért nem mutatom meg neked blogomat. Persze ez nem egy mutogatni való blog! És hát a bizalmatlanságom.. persze erre rengeteg okot adtál.

Az írás gyógyszer. Tudjuk ezt mind a ketten.

Még mindig szeretlek, pedig gyűlölnöm kellene téged. Te is ezt kérted. Gyűlöljelek. Tudtad, hogy így nekem könnyebb lenne. És talán neked is.

Hogy gyűlöljem azt az embert aki megmutatta milyen is lehetne a szeretet? Megmutatta, majd másnak adta. Adtad?? Nem tudom..

Igen hiányzik, és tudom, hogy nem te fogod megadni, és nem tőled kell akarnom. TUDOM!

Nem könnyítetted meg a dolgom. Nyomoztál utánam, ahogy én is utánad. Más eszközökkel, de mind a ketten megtettük.

Talán egyszer mégis rátalálsz blogomra, bár nem hiszem.

Bárcsak tudnám hogyan üzhetnélek ki a gondolataimból, vagy legalábbis hogyan tehetnélek a megfelelő helyre az agyamban. És azt, hogyan találhatnám meg az életemet..