Figyellek. Te is. Olvasom a bejegyzését. Te is az övét. De te nem tudod hogy én olvasom az övét. Ő nem tudja hogy te olvasod az övét. Rólam meg végképp nem tud Ő.

Lahallgatnak. Tudják hogy tudom.

Gmail. Facebook. Telefon. OKOS telfon. Megint facebook. Nna és a kapcsolatok. Meg a hatalom. Megteheted, de igazából nem tehetnéd.

Nyomoz a fél világ. De kit zavar: Hisz ezt tudjuk mindannyian. Kirakod, megosztod, nem, nem tiltod le, az arcába vágod.

Elképzelem, a hiányzó információkat kiegészítem.

Az információ hatalom. De tudok-e vele mit kezdeni? fel tudom dolgozni a valóságot? És Te? És Ő? És ha mindenki tudná éppen ki figyeli, olvassa?. Kissé paranoid dolog ez. Mit tehetsz? Nem raksz ki semmit. Álnevet választasz. Aztán elárulod magad. Mert nem jó bujkálni. Egyszerűen korlátozod ezt az egész közösségi őröletet.

Szereted a közösséget. Kivel?

Biztosan lehet mindezt egészségesen kezelni!!! Elmondom neked őszintén hogy ki vagyok. És akor nem kell leskelődnöd. És ha te is elmondod akkor nem leskelődök. De csak azt mondd el, ami rám tartozik. A többiről ne tudjak, mert túl kíváncsi leszek. De elmondod. Csak azt amit nem kellene, amit igen azt rejtegeted. Mert így iránythatsz. Szűröd az infót, nekem pedig ez nem tetszik.

Kínozom magam. Nesze neked Anita, nyűglődj még kicsit hogy megfejtsd mi hiányzik. Bántottak. Aláztak. Innentől kell újra felépülni. Megtalálni a helyes, jó, boldogító utat.

De ahhoz bizony magamat kell megértenem. De mégiscsak közösségben élünk, és az íratllan szabályokkal lehet élni és visszaélni. Lépeselőny??