Igazságért kiáltottam!

Igazságokat kutattam!

Elégtételt követeltem!

Élni tudni akartam, igazán, igazan!

Igazságokba akartam csomagolni az életet!

De nézzük csak, milyen is lenne az élet ha igazságok sorozatából állna. Élet lenne? Számtalan nagy igazság megvalósulása vagyis kiszámítható. Pont.

De mindannyiunknak van saját igazsága, csupán ezeket próbáljuk összehangolni.

Miközben a nagy igazságokba akartam elmerülni, egyre feldúltabb lettem, nyugalmat nem találtam, ismét csak elvesztem, menekültem, távol magamtól, miközben a cél éppen az ellenkezője volt.

Mikor már teljesen elvesztem, és senki nem értett már engem, amit meg én nem értettem, hogy hogy nem látják, hogy én csak azt akarom, legyen már igazság!! Most mosolygok. Magamon. Hiszen mikor igazságot akarunk és úgy érezzük nem jön, akkor szinte biztos, hogy valamit vagy valakit nem veszünk észre. Mert mint mondtam, az igazság sokoldalú, nincs egyetemes, csak az enyém, a tiéd, bárkié. Van méltányosság, önzetlenség, emberség, kegyelem, kedvesség, van jól beilleszkedett ember, van szerethető és van aki kevésbé, van álszent és hazug, de van őszinte és naív, van éncentrikus és áldozat, vagy te és vagyok én.

Mi is lenne ha nagy igazságok alapján működne csupán az élet? Unalom és változatlanság.

Elmentem a magam igazsága mellett. Elmentem a kis igazság mellett, ami én vagyok. Elmentem magam mellett egy eszme, egy érték vagy ki tudja micsoda kedvéért. Megszállottság!

A sajátom számít. Az én igazságom. Most ez a fontos. És nekem most ez az Igazság!! Reklamálni nálam  lehet! Nyolc napon túl is!!

Ui.: ez az élet és ez a szabadság! ;)