.. velünk ez az őrült világ, és olykor csak reménykedünk, hogy valami rend is van benne.

Mostanában kifejezetten megrémít a nyers racionalitás. Tudjátok az a fajta tudatosság, ami pontosan látja a valóságot vagy inkább a tényeket, de valami mintha hiányozna belőle. Az emberi tényező. És talán valami attól is több. Mert a puszta tények még nem írják le  a valóságot. Megmondta ezt már Bertrand Russell is, de mikor én erre magamtól rádöbbentem valahogy bölcsebbnek és nyugodtabbnak éreztem magam. De nem teljesen nyugodtnak. Én alapvetően nem vagyok elég tudatos az életben, mondhatnám nagyon nem, ezért nagyon vonzottak mindig is az olyan emberek, akik tőlem sokkal élesebben látják a világot vagy annak legalább egy részét. Őket szerettem igazán. De mostanában azt látom, hogy vannak, ekik ezt túlzásba viszik, és  a világ leírására, vagy csak egy-egy jelenség magyarázatára csupán a racionalitást használják. És ebben nincs remény. Ez van, mondják kegyetlenül, mintha máshogy nem is lehetne!! Ilyenkor megdermedek, majd kis idő múlva megvédem a reményemet. Hogy hiú ábránd lenne csupán mindaz amiben hiszek? Ha nincs remény a jobbra, akkor mi marad? A vegetálás? A beletőrődés és elfogadása, mondják ők. Az elfogadás fontos, de ez ne jelentsen minden esetben beletőrődést is. Szóval a tényeken felüli dolgokról nem vagyok hajlandó megfeledkezni, nem hagyom hogy kiírtsák belőlem!! Mert én már tudom, milyen érzés, ha nem látsz túl a pillanat állásán. És  a pillanatban is több van mint amit korlátozott agyunkkal felfogunk. Ott a lehetőség. Húú ez már kezd kicsit ezo lenni, már majdnem vallásos, dehát a világ nem egy statikus dolog, hanem egy változó, mozgó valami. MOndhatja bárki, hogy de mifelé mozog? Én most kicsiben nézem a dolgokat. Remény nélkül semmit nem ér semmi.

Az emberi racionalitás igen korlátozott és megvan a szerepe. De önmagában semmire nem jó. Ha nincs valami pozitív, reménykeltő dolog ami mozgassa, mit is érne. Ez így leírva, olyan evidensnek tűnik. Mégis mostanában találkozom ezzel a tiszta racionalitással. Ami kemény korlátokat szab, és olyan.. hideg.. lemondó.. és kegyetlen. Igen, olyan ördögi. Felfedeztem a spanyolviaszt, de ez is csak azért lehet, mert a saját bőrünkön megtapasztalva értjük meg a dolgokat igazán. A puszta észzel megértett dolgok, nem jelentenek igazi megértést.

Szóval miközben igyekszem magam tudatosabbá tenni, mert általában elvisz a szenvedély és érzelem, ezért lassan és nehezen haladok, közben találkozom a másik véglettel és megrémít!