Tulajdonképpen nem is nagyon bánnám, ha ez lenne az utolsó posztom ebben a blogban. Ha képes lennék most mindent leírni ami a címben szereplő témában gondolok, mindent, ami erről elmondható. Leírnám és túllépnénk, feldolgoznánk mindannyian ezt a témát. Elfogadható és felszabadító konszenzusra jutnánk.

Bevallom, nem hiszem, hogy akkora zseni lennék, hogy erre most itt képes lennék, de annyit ígérhetek, egy nagyon őszinnte poszt következik. Túl sok feszültség gyűlt össze bennem ahhoz, hogy ne legyek őszinte. No vágjunk bele. 

Ez a csúnyaság, szépség téma baromi kínos tud lenni. Valljuk be nagyon sok ember életét meg is keseríti, pedig a szépség az élet megszépítését kellene hogy szolgálja. Nyilván többek között ezért is törekszünk rá szinte mindannyian. Vagyis sokan. :)

De mi a helyzet a csúnyasággal? Mi a helyzet például a női csúnyasággal?

Mi nők valahogy genetikailag tetszeni akarunk, szépek akarunk lenni, valahogy az minket magunkat is boldoggá tesz, vagy azt hiszzük, hogy boldoggá tenne, vagy nem tudom, a szépek nevében nem tudok szinte semmit sem írni.

Van valami nagyon erős elvárás felénk, nő vagy, legyél szép! Oké, oké, dehát a szépség a létem csak egyetlen aspektusa, ami ráadásul némileg múlandó is, mégis valahogy mindig ezt akarják látni bennünk, ezt keresik, elvárják, a legrosszabb esetben követelik. No azért a kedvencem az, amikor megsértődnek ha nem találják bennem/bennünk. Erről eszembe is jut egy hír, valahol olvastam 1-2 éve, hogy egy férfi feljelentett egy prostituáltat, mert nem volt szép. Jelenetet is rendezett. Azért valljuk be, néha igen vicces az élet. És ebben az esetben nem a hölgyemény volt, aki ezt viccessé tette.

És akkor ott van egy másik eset, amikor egy amerikai közgazdász azt javasolta, hogy a csúnya emberek kapjanak segélyt, mert számukra nehezebb munkát, társat találni, vagyis jelentős hátránnyal élnek kis világunkban. Hogy ne mondjam, majdnem kijelentette, hogy fogyatékosok.

Azért valahol, vagy mindenhol, nagyon szomorú, hogy így tekintünk az emberekre. Mintha a szexisség, a szépség lenne, ami az életet sava-borsa lenne. És ezt többnyire valahol el is hisszük.

Mondhatnánk valahol genetikailag belénk van ez kódolva, hiszen már a kisgyerekek is másképpen reagálnak a szép emberekre. Mondja ezt a tudomány napjainkban. Mi meg elhisszük. Én biztos vagyok benne, hogy a magabiztos és a bizonytalan emberekre is másképp reagálnak. Csak úgy leírom ezt ide, legyen min elmélkedni.

De mi van akkor, ha tényleg csúnya vagy? És mi van akkor ha csúnya vagy, de magabiztos, jópofa, kellemes, vicces, okos, nagyon szerethető, szereted az életet, jól kijössz az emberekkel és nő vagy. No akkor mi van?

Azt hiszem a magabiztosság, az élet szeretete, és a másokkal való bánni tudás módosíthatja a szépség hatását. Mert hatás ez a javából. Mármint a szépségé.

De mi van, ha tényleg csúnya vagy? És annyi minden más vagy. És ha kellően összetett emberrel találkozol, akkor téged lát, nemcsak a szépséged vagy annak hiányát. A tulajdonságaid szépségét. Ami baromi vonzó tud lenni, szexi, észveszejtően szexi, még akkor is ha nő vagy. A félreértés elkerülése véget és a gyengébbek kedvéért: a mondat vége tudatosan volt cinikus!

Már hallom is. A kevésbé vonzó emberek vigasza. Ó, már megint valaki, aki csak egy dimenzióban képes látni.

Én sok ilyen egydimenziós embert ismertem, ismerek. Az a helyzet velük, hogy egy idő után rettenetesen unalmasak. Felszínességük fárasztó és üres. Gőzük nincs arról, milyen szeretni egy embert.

Én is voltam sokszor ebben az egydimenziós állapotban. Tudom, hogy ez mivel jár. Kegyetlennek kell lenned. Önmagaddal, az emberekkel, a másikkal.

A szépség elvárásának több fokozata is van, én elmentem messzire, hogy találkozhassak a legkegyetlenebb 'elváróva'l is. Azt hiszem az első számú kegyetlenkedő én magam voltam magammal, a másik pedig te voltál István! Nevezzük őt így. :)

Szóval István nagyon szeretett velem lenni, nagyon tudtam őt szeretni, ő pedig nagyon tudta ezt élvezni és használni. Nagyot nőtt a saját maga szemében. legalábbis minden jel erre utalt. Hozzáteszem, nem ő volt az egyetlen férfi, akinek megnöveltem az önbizalmát, igen, az önbizalmát, volt aki ezt meg is mondta. Az enyémet viszont képtelene voltak helyrehozni, vagy lagalábbis megtámogatni, inkább jól lehúzták, hogy nagyobbnak érezhessék magukat. Nna ők is olyan egydimenziós emberkék voltak.

A külsőmre sokfajta jelzést kaptam, soha nem a testemre, hiszen azzal fogtam meg őket, sokkal inkább az arcom vagy néha a nagyon fehér bőröm színe volt amit feltétlenül értékelniük kellett. Persze olyan is volt, hogy szoknyabolond volt egyikük másikuk, és erős elvárásuk volt velem szemben a szoknya viselése. Elvégre a nő hordjon már szoknyát, ha már nő - gondolták.

És jöjjön néhány emlékezetes mondat, bár a legtöbbet szerencsére már elfelejtettem. :)

 " Csiszolatlan gyémánt vagy."

 "Hátha valaki észreveszi, hogy milyen okos vagy."

 "Igen, okosabb vagy, mint szép."

 "Zsemlearcú."

 "Nem baj, majd zacskót húzunk a fejére."

 "Nem zavar, hogy nem vagy babaarcú."

 "Na jó, szépségkirálynő nem leszel."

 "Olyan átlagos vagy."   :) Bocsi!!

 "Miért nem pufókabb az arcod?"

 "Még mindig olyan fehér a bőröd?"

"A fizimiskád."

A jó hír, hogy most csak ennyi jut eszembe. Pedig biztos több száz volt.

A kutúránk. Be kell sorolnod magad. Legalábbis, híres íróink is elvárjánk tőlünk nőktől. Tudd, hol a helyed a szépségranglistán. Nekik ugyebár nem kell szépnek lenni, az női princípium, az emberi hozzállás meg emberi princípium, vágom rá.

Szeretni valakit. Több ennél.

Bosszút állnak rajtad, ha nem elégíted ki a szépségigényüket. Ha megdícsérnek, a legtöbben a külsődet dícsérik.  Ez nem nagy baj, csak miért kell bántani. Sok-sok okot tudok, hogy miért, de azt hiszem ezek már köztudottak. Sok minden változott jó irányban.

Ne vedd el senkinek a jogát a teljes élettől. Ez volt számomra  a legnagyobb tanulság. Nem a szépség dönti el, hogy hol a helyed a világban. Ha csak erre építesz, szegény vagy. A legszegényebb lelkületű. De ezt nem lehet elmagyarázni.

Sajnos sok sebzett férfi és nő van, akik csak így tudnak mérni. Ennyi. Az alfa. A kiindulópont, a külső. Minden más csak ezután jöhet. Porig képesek alázni a másikat, mert az  értékrendjüket erősíteni kell és igazolni.

De a valódi, igaz, őszinte magabiztosságnak még mindig nincs párja. A kisugárzott magabiztosságnak. Az éppen megfelelő arányú magabiztosságnak és életszeretetnek. Mert az vonzó. Férfinál, nőnél egyaránt. És ennek a magabiztosségnak nem a külsőre kell épülnie. ÚGy hamar meginoghat.

A szépséget pedig lehet csodálni. Az életszeretetet pedig lehet élvezni.

Nem jutottam a végére. Remélem ti igen. És jó vége lett. :)