Azt hiszem a legtöbben úgy vannak vele, hogy azt hiszik tudják mitől lennének úgymond boldogok.

Azt hiszem a legtöbben azt hiszik, pontosan tudják milyen társat szeretnének maguk mellett tudni.

Aztán néha kiderül, hogy tévednek. Kiderül, hogy tévedünk. Jó esetben módosítjuk elképzekésünket a szükségleteinkről, rossz esetben behunyjuk a szemünket.

Amiről írni szeretnék az egy nyári kaland Zs-vel. Ez valóban csak egy kaland volt, ami nem szólt másról, csak hogy rendszeresen találkoztunk és igen-igen jól éreztük magunkat együtt. Két együtt töltött este között nem igen találkoztunk, de amikor együtt voltunk akkor teljesen úgy bántunk egymással mint akik tényleg a legjobbat akarják, a MÁSIKNAK.

De mivel nem tagadhatom meg női mivoltomat, számomra bizony nem létezik tartós kaland, és hát Zs-ben rengeteg olyan dolgot megláttam, amiről azt gondolom egy jó kapcsolat alapjait jelenti. Intelligenciát, tiszteletet, törődést, figyelmet, és azt, hogy mindamellett maximálisan figyel a másikra, nem függ tőle, vagyis saját életét is kiteljesíti. Szerettem ezt benne, és minden vágyam az volt, és még mindig az,  hogy ezt eltanuljam tőle. A teljes életet.

Szerettem vele lenni, de mindig azt éreztem, hogy nem tudom neki megadni azt, amit szeretnék. Nem tudom neki teljesen odaadni magam, mert magam előtt sem hagyom hogy kiteljesdjen mindaz ami bennem van, hogy azt az életet éljem, ami nekem rendeltetett, bármilyen is legyen az.

Nem erőltettem, és nem is tettem semmit azért, hogy Zs-vel való kalandomat próbára tegyem, lehetne-e belőle több is vagy elég ha élvezem a pillanatot. Azt sem vállaltam, hogy Zs-vel megbeszéljem a dolgot, ő mit gondol erről az egészről. Mindezt azért nem tettem meg, mert végig azt gondoltam, hogy amíg nem érem el magamban azt a célt, hogy kellő mértékben önmagam lehessek, addig nem szabad senkit magam mellé engednem, hiszen úgysem működne, mert mit is adhatnék az életemből és magamból. Ennek következtében mindenkit eldobtam magamtól aki ezen a nyáron bármit is akart tőlem.

Egy jó idje nem találkozom Zs-vel, de gyakran megnéztem az adatlapját itt a neten, elsősorban azt, hogy még mindig egyedülálló-e. Vártam a napot, hogy státusa megváltozik. Ez  a nap eljött. Első reakcióm az volt, hogy kerestem magamban a dühöt és a féltékenységet, de nem találtam. Inkább valami olyasmit éreztem, hogy na végre. Mintha helyreállt volna  a világ rendje. Hiszen ő megérdemli, hogy egy jó kapcsolatban éljen, mert ő adni tud magából, és van mit adnia.

Közömbös sem vagyok a dolog iránt, nagyon furcsa módon valami jóleső érzés van bennem. Mint aki megkapta amire várt. Milyen abszurd ez az egész. Persze ha másképpen bánt volna velem, bármilyen apró megaláztatást, bántást tapasztaltam volna  a részéről, most nem tudnék így viszonyulni a kapcsolatához.

Persze lehet hogy csak az illúzió munkálkodik bennem. Az a gondolat, hogy ha én odaértem volna belülről, ahonnan nyugodt lelkiismerettel lépek egy kapcsoltba, akkor talán most én lennék a szerencsés lány helyébe. Persze ez egyáltalán nem biztos!!!! Hiszen ehhez is két ember kell!  De nekem most más dolgom van.

Mindenesetre most elbúcsúzom Zs-től. Nem örökre, csak lezárom a nyarunkat. Itt és most. Amit kaptam tőle azt elraktározom, és nem felejtem. LÉgy boldog Zs! Mert ha te megtaláltad a párod, akkor van még esély ebben az életben, hogy másoknak is sikerülhet! :-)