Milyen kár hogy nem most van karácsony. Igazán szép lenne. Gyönyörűen esik a hó, fehér minden, ha kinézek az ablakon, olyan békésnek tűnik minden. Hátha ez az időjárás sugallta hangulat egy kicsit hat ránk. Rám biztosan.

Múlt héten én is elkaptam az influenzát, vagyis gondolom hogy azt, és kénytelen voltam itthon tölteni időm nagy részét. Na nem mintha egyébként nem ezt tenném. Ilyenkor egyetlen menedékem a telefon, ez az ami némi lelki táplálékot nyújt, és ami nem hagy kétséget afelől, hogy élnek még emberek a külvilágban.

Elég sokat tévéztem éjszakánként, ami egyértelműen rossz döntés volt, mert a tévé nem az a dolog ami bármivel is hozzá tudna járulni közérzetem javulásához. Magyarul: egy borzalom az egész. Azt hiszem szükségtelen ezt részletesen elemeznem.

Ma azonban kénytelen voltam kimozdulni picikét, és elmenni egyik kedvenc helyemre, a bankba. Szeretek  oda járni, mert nagyon szórakoztató amikor a lakáshitellel foglalkozó lány arcán a döbbenet kölünböző kifejezéseit fedezhetem fel. Hol azért, mert nekem milyen érdekes hitelem van (hmm, ők adták), hol azért mert megmagyarázhatatlan tévedéseket csinál a bank. Mint most is. Az adójóváíráshoz szükséges igazoláson még a felvett hitel összege sem stimmelt. A dolog akkor vált érdekessé, amikor a nyilvántartásban még a szerződéskötés időpontja sem stimmelt. Én erre már nem nagyon tudtam mit mondani, komolyan elgondolkodtam, hogy vajon a segítőkész lány értelmezi rosszul a gépben lévő adatokat, vagy tényleg ilyen káosz van a CIB bank rendszerében. Ez hamarosan kiderül.

Életem olyan csendesen zajlik, hogy akár meg is ijedhetnék egyszer csak véget ér, és még csak észre sem veszem. Ez az a lelkiállapot, amikor azt érzem, hogy ha hirtelen történne valami jelentőségteljes dolog, azt is csak csendes mosollyal tudnám fogadni.

Olyan vagyok mint aki alkut kötött a sorssal, hogy hajlandó leszek örülni, megnyílni és felelősséget vállalni az életemért, tulajdonképpen bármire hajlandó vagyok, de csak egy feltétellel, ha megkapom azt a dolgot amire olyan erősen vágyom, de ami teljes egészében elérhetetlen, csak némi piciny ízelítőt kaphatok belőle. Buta egy alkunak tűnik ez, hiszen a vesztes térfélen állok, mint oly sok nő tökéletlen világunkban.