Ma megtettem az első piciny lépést, hogy hamarosan én is kerékpárra pattanjak. Tavaly született meg a vágy, hogy jó lenne két keréken száguldozni itt Budapesten. Soha nem bicikliztem a fővárosban, de a jó idő mindig kihozza belőlem a bringázás ötletét.

Tavaly csak álmodoztam, de az idén végre teszek is érte. Veszek egy biciklit, mert az én húsz éves versenybringám már alkalmatlan a célra, és nem is kifejezetten az emelkedőkön való haladásra tervezték. Na meg már nem egy mai darab, bár szerintem még most is jól néz ki.

Felhívtam G-t, egy ismerősömet, barátaim jó barátját, segítsen nekem biciklit venni. Ő két keréken közlekedik, talán ért valamennyit hozzá, gondoltam. Jövő hétre meg is beszéltük nagy kerékpárnézegetős programunkat, és tanácsolta nézzek szét az interneten mi is tetszik nekem igazán. Haha Ez érdekesre sikerült. Ugyanis én aztán egyáltalán nem értek a bicajokhoz. Gondolom egy országúti lenne nekem való, vagy ki tudja, de a képek alapján nem szerettem bele egyik szerkezetbe sem. Végül úgy döntöttem, ez az, amit nem lehet két dimenzió alapján kiválasztani. Látnom kell élőben, megfogni, körbejárni, kipróbálni, vagyis bele kell szeretni. Mint mindenbe.

Pontosan tudom hogy esztétikai szempontok alapján fogok biciklit venni, mert egyzserűen vizuális típus vagyok, és nekem egy szép kerékpár kell. Szép és vagány. :-) Döntésem pedig nagyrészt ösztönös lesz, hiszen mindent így veszek, és nagyot még soha nem tévedtem.

Remélem a kerekezés beváltja hozzá fűzött reményeimet, többet kimozdulok a zöldbe, talán még arra is hajlandó leszek hogy korán felkeljek egy kis hajnali levegőt szívni a Margit szigeten. Merthogy oda fogok én kerékpározgatni. Júliustól lezárják a Margit hídat az autósok elől, úgyhogy hajrá!! :-) Már csak azt kellene kidrítenem hol tudok és hol nem kétkerekűvel közlekedni. Nagy kaland ez nekem, izgatottan várom első utamat. :-) Ha túlélem, feltétlenül beszámolok róla!!!