Ha szeretnéd egy kicsit jobban érezni magad, szerintem ne olvass tovább.

Lepottyantam. És itt lent elég nagy a sötétség, nem sok mindent látok, így azt sem, hogy merre kellene mennem, vagy mit is kellene most csinálnom. Egyszerűen pocsékul érzem magam. Megkockáztatom, hogy életemben nem éreztem ennyire rosszul magam. Olyan szociofóbiám volt ma, hogy egy órát vett igénybe mire rávettem magam, hogy lemenjek a boltba. Úgy éreztem, ez most tényleg komoly, nem fog csak úgy magától megoldódni, valamit tenni kellene. Ma délutánra volt egy találkozóm egy jó barátommal, de bizonytalan volt az időpont, így egész nap hívogattuk egymást. Egyszercsak kibukott belőlem a problémám, mire azt felelte, hogy mostanában ő is egyre gyakrabban érez így. Este a Margit szigeten kötöttünk ki, hozta  a barátját is, rengeteg ember között próbáltuk jól érezni magunkat, szociofóbiáról nem beszéltünk többet.

Holnap lenne a nagy bringavásárlás napja, de úgy döntöttem elhalasztom, ahogy érzem magam úgysem ülnék mostanában kerékpárra. Valahogy nem számít most ez az egész.

Persze mindezen érzéseim mögött azért van valami konkrét ok, nem csak úgy a semmiből pottyant ide, de nem akaródzik leírni, valahogy ez nem megy.. azt hiszem mindig ugyanez az ok. És amikot elmondom, hiába próbálja bárki cáfolni aggódásom tárgyát, a hathatós cáfolatot nem kaptam még meg, én sem tudom magamnak megadni. Talán mert nem is létezik?

De egyébként szép ez élet (csak nem biztos hogy mindenkinek), élvezze ki aki tudja, én is próbálkozok valami örömöt cseppenteni a lelkembe, ha sikerül majd arról is hírt adok.