Már lassan egy éve írom blogomat, és nem mondhatom, hogy sikerült volna legyőznöm a bennem lakozó félelmet. Leírnám mitől félek, de most nem vagyok önelemző kedvemben. Inkább tomboló hangulatban vagyok. Ez azt jelenti, hogy ha most társaságban lennék, akkor mondanám a magamét. De mivel egyedül ülök a gépem előtt, ezért csak grafomán vágyaimat kiélve írom ami eszembe jut.

Két napja felhívott T, aki igazán jó barátnőm, és nem érdemli meg hogy egy blogban írjak róla, de remélem megbocsátja nekem. Szóval felhívott és több órát beszélgettünk, lelkiztünk, 15 éve barátnők vagyunk, mi már megengedhetjük magunknak, hogy mindenfélét össze-vissza fecsegjünk egymásnak. T. egy nagyon jófej csaj, csak egyszerűen sokat aggódik, és azt hiszem nem tudja magát elfogadni. Mint ahogy én sem. És én is sokat aggódom. Ez az érzés - többek között - igazán összetart minket. És ami még közös bennnünk, hogy igyekszünk a saját értékrendünk szerint viselkedni minden helyzetben, ami néha azt jelenti, hogy szembemegyünk a világgal, de mi tudjuk, hogy miért, és azt is, hogy amit képviselünk az igenis érték úgyhogy ha kell, szembeszállunk a fél világgal is! Persze T azt gondolja, hogy én nem állok ki magamért, pedig csak az a helyzet, hogy én több dolgot elfogadok a világból mint ő.  Szóval felhívott és borozgatott beszélgetésünk közben. És ezt nem először tette meg. Tudja jól, hogy ez nem megoldás, de mégis így oldja a feszültséget.

T egy szép és tehetséges lány, akire akár irigykedhetnék is, ha nem lenne a barátnőm. De én nagyon kedvelem őt, mert iszonyatosan tud figyelni a másik emberre, és tele van érzéssel, és ha egy embert kellene reklámoznom, akkor én őt választanám. Többek között..

Most én is borozgatok. Sikerült másfél pohár bortól berúgnom, mert alig ettem ma. Ebben a kánikulában kinek van kedve enni? Szóval ezek a sorok felelőtlenül íródnak, de tudom, holnap felelősséggel tartozom majd minden szavamért. Azért vettem egy üveg bort, drágát, hogy ne legyek másnapos, mert úgy gondoltam, este, zene mellett, nyitott ablaknál élvezve a firss nyári levegőt, egy pohár jéghideg bor mellett írok valami okosat vagy szépet a blogomba. De ez a bejegyzés nem lett sem okos, sem szép...

De még mindig jobb egyedül, itthon, mint elmenni a törzshelyemre, ahova ha egyedül megyek, rögtön gyanúsnak tűnik, hogy ez a csaj egyedül van, pedig én csak azért megyek, hogy A-val beszélgessünk egy jót, és időnként akad valaki, aki éppen ezt akarja kihasználni, azt gondolva én éppen pasivadászaton vagyok, pedig mi sem áll távolabb tőlem. Nem lehetne eltekinteni attól hogy nő vagyok, és csak egy emberként tekinteni rám? Tudom, hogy nem, de én is lehetek időnként olyan hangulatban mint egy férfi, és lemehetek egy barátomhoz, aki történetesen egy pubban dolgozik. Ááá, úgy tűnik van még mit tanulnom..

Sajnos nem vagyok az a típus aki az eszére hallgat, pedig inkább tűnök racionálisnak mint egy érzelmileg túlfűtött, a szíve hangját követő embernek, és mégis, bizony én tele vagyok érzelemmel, ha nem is látszik, és igenis az érzelmeim vezetnek, vagy a félelmeim gátolnak. Szóval, hiába vannak jó meglátásaim, és néha  okos gondolataim, azt hiszem mégsem azok vezetnek a mindennapjaimban.

Kicsit netfüggő is lettem, nem vészesen, de mégis, ez is egy jó pótcselekvés, és még csodálkozom, hogy milyen gyorsan telik az idő.

Nagy hülye vagyok mostanság, mert ha az eszemre hallgatnék, akkor végre belekezdenk valami értelmes tevékenységbe, bármi is az, vagy jobb híjján valamibe, amit mások értelmesnek hisznek...

A negyvenötezredik nyavalygós blogot olvastad! :-)