Igen kimondtam, ma megmondtam. A sorsod elől nem menekülhetsz, én sem tehetem Ma minden erre rímelt. És mindenki..

T. azt mondta, egy ideje attól tart hogy ezt fogom mondani. Ezek szerint ő is tudja. Tudja, hogy menekülünk, előre, vagy vissza, de minek... Hova is menekülnénk?

De azért nem vagyunk ketrecben, ebben reménykedek. Van választásunk, még akkor is, amikor nem választhatjuk meg a körülményeket. Azt talán nem, de hogy hogyan tekintünk rá azt igen. Nem sok mondanivalóm van, mert egy ideje ugyanaz a lemez forog az agyamban, figyelni mi hogyan hat rám, és elraktározni azt a keveset, de jelentőset, ami valami pozitívat mozgat meg bennem. Már szinte vallásként hiszek ebben, és mint minden hittel ezzel is csupán az  a baj, hogy vitatkozni vele értelmetlen, mert a puszta észérveknek én már nem hiszek. A hideg logika szép is lehet, de én ettől többet akarok. Már régóta többet akarok.

Csupán ennyi.. mára.