Ma sikerült kirúgdosnom magam a lakásból. Na nem ilyen agresszív módon, de azért csak elhagytam biztonságos búvóhelyemet. Egyszercsak elegem lett, nekiálltam 40 fokban vasalni, és elmentem az egyik bevásárlócsodába. Persze arra rá nem tudtam volna magam venni, hogy szépen illemtudóan felszálljak a buszra, és eltömegközlekedjek a célomig. Francokat! Tizenöt év utálkozás után mára annyira besokalltam, hogy nem bírom már a BKV-t. Pedig mindenfélével próbálom magam meggyőzni, hogy ésszerűbb megoldás lenne a tömeggel közlekedni, de egyenlőre nem értem el kiemelkedő sikereket. Másfél percnyi hezitálás után hívtam egy taxit, és megkértem, lehetőleg ne vigyen el kirándulni a hegyekbe, menjünk csak szépen a körút felé, mert azért bármit bármennyiért nem akarok... (természetesen mindezt visszafogottan és kedvesen)

Az az igazság kellett ez a kis kiruccanás, nem tudom már meddig tarthat ez a begubózott élet.  Elvileg sokáig is eltarthatna, na de bennem is van még annyi jó érzés magam iránt, hogy az önkínzást egy ponton túl próbálom enyhíteni. Bár tudom válazthatnék kellemesebb úticélt is magamnak a kiruccanáshoz, dehát most ez van.. 

A vásárolgatást megszakítottam egy szokásos kávéval, és közben lassan tudatososodott bennem, mennyire sok paráznivaló marhaságot beszélek be magamnak, míg itthon elszeparálom magam, csakhogy ne kelljen kitennem magam mindenféle társadalmi ingernek, ráhatásnak. Amelyek sokszor már csak az agyamban léteznek..csak azt tudnám hogyan kerültek oda...na jó, egy részét azt hiszem tudom..

Visszafelé újra taxi, persze hogy a hegyek felé ralizott a sofőr, de már hagytam, menjen ha ennyire oda van ötszáz forintért, én már nem ragaszkodom az enyémhez, és mikor közeledtünk otthonomhoz, megkérdezte melyik ház lesz az, felismerem-e? Persze hogy felismerem, hiszen itt lakom, mutattam rá a házra. (Már értettem az útvonalválasztását..)

Ezek a taxizások nem elsősorban a kényelmemet szolgálják, hiszen imádok gyalogolni, sétálni, csupán a pár hónapja rám ereszkedett 'elszaparálni magam' védekező parancsa késztet rá. És az a vicc, hogy ahelyett hogy élvezném ezt a dolgot amíg tehetem, némi bűntudattal kocsikázgatok a városban. Pedig egyszerűbb lenne hátradőlni, gyönyörködni a kilátásban, és élvezni  a légkondi hűvösségét...azt hiszem van itt még mit letisztázni magamban..