Csendesen átsiklok a napokon. A reggelek nem valami kellemesek, illetve az ébredések, melyek már délelőttbe, délbe hajlanak. Ilyenkor ráeszmélek, hogy egy újabb érdektelen nap köszöntött rám. Ez a magány.

Most próbálok azért kicsipegetni valami leírnivalót ezekből a szürke napokból. Hétvégén kis híján felgyújtottam a lakásomat. Na jó ez talán túlzás, de majdnem felgyújtottam valamit. Este mécsessel próbáltam hangulatot csempészni szobámba, melyet egy igen biztonságos üvegtartóba helyeztem, és eszembe nem jutott volna, hogy milyen veszélyes dolgot művelek. Hát persze hogy nem. Nem tudhattam hogy tűzveszélyes mécsesek is léteznek. Mikor a gyertya végzett magával, fémváza egyszerűen lángolni kezdett. Én pedig annyira bepánikoltam hogy elkezdtem fújni a tüzet, mellyel csak még nagyobb lángot csiholtam. A mécses váza kiugrott tartójából, a kómodomon landolt, a megolvadt viasz nagy része pedig a falamon. Bútoromat mentve, az egészet a parkettára sodortam. A tűz elaludt, de komódom bizony megsérült. Milyen morbid az élet. Néhány napja írtam kommentben, hogy olykor olyan jó érzés valami brutál drágát elpusztítani. Persze ha ez a célja az embernek, akkor átélhet valamiféle felszabadulást, de ha ez véletlenül történik, az nem valami kellemes. Brutál drága komódomat sikerült tönkretennem. :-( Falamról nem sikerült a viaszt eltávolítani, így az egész nyáron halogatott festés most nagyon aktuálissá vált. Ma fel is hívtam a festőt, így jövő héten egy jó kis lakásfestés vár rám. :-(

Vasárnap már némileg vidámabb történések voltak, a belvárosban leszólított egy Viktor nevű fiú, aki egy 'megmondanám-e merre van a Ferenciek tere' kérdéssel indítva próbálta  a telefonszámomat megszerezni. Hmm.. Mindig meglepődök ha utcán leszólítják az embert ismerkedési céllal. Hmmm.. Ismerkedni.. Persze, biztosan rámnézve lelkembe látott, és felfedezte mennyi közös vonásunk is lehet nekünk.. Igen, igen, cinikus vagyok.. nem bízom már senkiben, aki külsőségekben keresi örömét!!!!! Az én szememben ez tévút. Persze nem kívánok álszenteskedni, hiúságomnak igenis jót tesznek ezek a megnyilvánulások, csak éppen ezen túl, nincs ebben semmi!! Persze bővebb magyarázatot igényelne hozzáállásom, de ezt most nem kívánom megtenni..

És a mai nap.. no ez volt csak az igazán jelentéktelen semmi.. találkoztam egy volt munkatársammal, ami önmagában persze pozitív is lehetne. De sajnos nem az volt. Van olyan, hogy észrevétlenül lemerülök valakinek a társaságában. Estére szó szerint kimerültek az elemeim, és nem is nagyon találtam a megfelelő töltőt hozzájuk. Vagyis, így maradtam.. Egyszerűen annyi panaszt hallgattam végig az elmúlt napokban, hogy lemerültem. És most rajtam volt a sor. Én is panaszkodom. De remélem holnap a vezetés önt belém némi energyt.

Egyedül élni nem jó, sokat egyedül lenni kimerítő, nehéz így motiváltnak maradni. Hiányzik valami napjaimból.