Cinizmusomnak, dühömnek és kiábrándultságomnak megfelelő információt találtam a hvg.hu-n. Pozitív hangulatban hajlamosabbak vagyunk arra, hogy rosszul mérjünk fel embereket és helyzeteket. Pozitív hangulatban a reális helyzetfelismerésünk sérül, naívabbak leszünk, hajlamosabbá válunk hinni az embereknek. Mindezzel szemben szomorú állapotban kritikusabbá válunk, az adott helyzetet reálisabban mérjük fel, kevésbé vagyunk becsaphatóak. Én minderre csupán annyit reagálnék, szerintem mindenféle érzelem torzítja a helyzetértékelést, dehát nem vagyunk robotok.

A mai kérdés pedig így hangzik: ha reálisan ítélem meg az embereket, attól boldogtalan leszek?