Poklok pokla.

Életem nagyon boldog napja egy pillanat alatt váltott át. Mi történik itt?-kérdezhetném. De kicsit ismerős a helyzet, de azt hittem az ember csak egyszer törhet össze teljesen. Nagy a kontraszt, csak azt nem tudom, hogy egy kétszereplős történetben miért vagyunk hárman. Nem, ez nem az amire gondolsz olvasóm, ez sokkal abszurdabb, minthogy elképzelni tudd.

Illúziókat kergettem vagy valaki más világlátása teszi tönkre az én örömömet?

Zuhanok, de még nem értem földet, legkésőbb estefelé biztosan bekövetkezik. Ejtőernyőre lenne szükségem, hogy túlélhessem. De vajon csak én török össze, vagy az egész világom, esetleg egy barátság, vagy micsoda? Mi fog történni nem tudom, ekkora káoszt elképzelni sem tudtam.

Valaminek itt törni kell, csak nem tudom minek. A döntést biztosan nekem kellene meghoznom, de nem látok tisztán. Ezért hagyom, történjen, zuhanjak, zúzódjak, törjön aminek kell.. Egy biztos, a harag elkrülhetetetlen. Haragudni fogok vagy egy férfira és magamra, vagy egy barátra és magamra, a harmadik variációt vajon miért tartom lehetetlennek? Hát persze, mert nekem kellene okosnak lenni. Mindig nekem. Hiszen mégiscsak az én sztorim ez. ANNAK KELLENE LENNIE!!!!!!!!!!!!!!!!!

Elkövetem mások hibáját és rájövök, hogy itt hibáztam én.