...leülök ide a gép elé, négy napja még egy pohár vörös bort is idekészítek, majd írok valamit a blogomba. Majd csörög a telefon, jön egy sms és az írást megszakítom vagy egyszerűen csak kitörlöm a sorokat.

Közlésvágyam nyilván nem a blogom felé irányul, én mégis idetelepedek, és mellébeszélek. Hátha ez hoz valami megkönnyebülést. De nem hoz. Mert a valódi mondanivalóm bennem marad, fogalmazódik, kerekedik, de igazából nem kívánkoznak egy blog oldalaira..

Pedig oly sok mindenről írhatnék, ami nem csupán rólam szól. Például a politikáról. NNa, nyugi!! Hátha marad még itthon néhány nem csupán a hatalomkarriertől megrészegült gondolkodó, aki lát abban értelmet, hogy küzdjön, alakítson, tegyen, írjon, mozgósítson; valami emberibb, működőbb, nem csupán érdekelveken alapuló tetteket hajtson végre, valaki, mondjuk Te, vagy én, vagy mondjuk Ő, és hagynak, és támogatnak, és támogatsz és támogatlak, és megcsináljuk, vagy megcsinálja.. de amíg csak címkézve vagyok, meg Te is (de ne panaszkodj, légy karakán kiállású, ez a politika, mondják, viseld a mocskolódást, maximum cinikusan nevetsz egy jót Rajtuk) még a kedved is elmehet ettől az egész kritikán aluli színjátéknak sem nevezhető ócska értelmetlenségtől. Na mindegy..

Vagy írhatnék a szerelemről, az emberi kapcsolatokról, csak úgy, az mindenkit érdekel. És mindenkit érint. De mivel ez kétszemélyes műfaj, tiszteletben tartom a másik felet ezért inkább hallgatok itt nagyokat ez ügyben.

Esetleg pszichologizálhatnék tovább, de valahogy már az sem kívánkozik ide, mert ami ebből foglalkoztat, az éppen arról szól, hogy ne magamra figyeljek folyton ha el akarom kerülni a szociális szorongást, ha célt akarok találni, ha jó emberi kapcsolatokat akarok és egyáltalán cselekvő ember akarok lenni. Figyeljek a külvilágra. NNa azért jöjjön néhány kis idézet:

"Az elhatározások nem a formálódásuk pillanatában  hatnak az agyra, hanem akkor, amikor motorikus hatásokat váltanak ki, azaz cselekvésre serkentenek. Nem számít mennyi bölcsesség  birtokában vagy, az sem, milyen igazi erényeket táplálsz magadban. Ha nem ragadsz meg minden alkalmat, hogy cselekedj, jellemedben nem következik be pozitív változás. 'A jellem  - mondja J.S. Mill - tökéletesen kiformált akarat' Az akarat pedig - abban az értelemben ahogyan ezt a kifejezést használja - annak egysége, hogy milyen határozottan, milyen gyorsan és milyen egyértelműen cselekszel az élet váratlan pillanataiban."

 

"HA HAGYOD, HOGY EGY ELHATÁROZÁS VAGY EGY ŐSZINTE ÉRZÉS KIHUNYJON BENNED, MIELŐTT AZ CSELEKVÉS ÁLTAL GYÜMÖLCSÖT TEREMNE, ROSSZABBAT TESZEL, MINTHA EGY KEDVEZŐ LEHETŐSÉGET MULASZTANÁL EL. PASSZIVITÁSOD NEHEZÍTENI FOGJA, HOGY EGY KÖVETKEZŐ ELHATÁROZÁSOD, EGY KÖVETKEZŐ NEMES ÉRZÉSED CSELEKVÉSBEN ÖLTSÖN TESTET."

 

"A LÉNYEG AZ, HOGY A BENNED ÉBREDŐ ÉRZELMET NE HAGYD CSELEKVÉS NÉLKÜL ELPÁROLOGNI."

 

                                                    Willam James

 Ehhez kapcsolódóan leírhatnám hogyan hal ki az emberből a céltudatosság, mert megtanulja elnyomni a vágyak keltette késztetéseket, majd eljut oda, hogy már maga sem tudja megfogalmazni mit is akar, mert elnyomja céljait, legátolja, védekezik, fél, szorong kételkedik magában. Majd érvelhetnék amellett hogy milyen jó lenne ha kis hazánkban az oktatás minden szintjén bevezetnék a mentálhigiéniát, mert ha valahol itt aztán igazán nagy szükség lenne rá. Nna mindegy..

 De írhatnék mégiscsak magamról, hátha valakit a személyes érzések, élmények érdekelnek. Mégiscsak. Leírhatnám szépen, mennyire megbénít a félelem bizonyos dolgok kimondása előtt, ezért inkább hallgatok. Belekiabálhatnám a virtuális tér végtelenségébe, hogy 'nem mondhatom el senkinek, elmondom hát nektek idegeneknek', de belegondolva ez így nem teljesen igaz. Hiszen elmondhatnám érzéseimet, gondolataimat, ha elég bátor volnék szembenézni gyengeségemmel, sebezhetőségemmel. És elmondhatnám, hogy igazából annyira individualista lettem, hogy valósággal már képtelen vagyok kapcsolódni úgy igazán. Pedig belehalok hogy megélhessem milyen is az. NNa mindegy...

És mindeközben annyira de annyira tudom, érzem, hogy nagyon, de nagyon nem mindegy!!! Nem lenne szabad hallgatnom, tudom én..dehát..