Csetlik-botlik, elesik majd feláll.

Csetlik-botlik, elesik és újra feláll.

Csetlik-botlik, elesik, megijjed, feltápászkodik.

Csetlik-botlik, megtorpan majd megáll.

Álldogál egy darabig, elfárad és leül.

Sokáig üldögél, feláll, körbenéz.

Csetlik-botlik, megijjed és leül.

Üldögél egy darabig, unatkozik, olvasgat egy kicsit. Ez tetszik neki.

Olvasgat, álmodozik.

Álmodozik.

Elalszik. Álmodik.

Felébred, olvasgat újra. Álmodozik. Álmodik. Arról, hogy tud járni.

Feláll, körbenéz, kinyitja az ablakot, vidáman betűz a nap. Átjárja a melegség, mosolyog.

Kinéz az utcára, meglátja a többi csetlő-botló embert. Gyorsan leül.

Megijjedt.

Álmodik,

Felkel,

Kinéz,

Leül.

Nem álmodik. Alszik. Felkel, fél.

Átjárja a rettegés, rájuk gondol. Ő járni akar.

Újra álmodik, felkel, csetlik-botlik, nagyon fél, de azért is, csetlik-botlik, csetlik-botlik, járni fog, ha addig él is, járni fog, mert tudja ha elindul találkozhat a többi járni tudóval. De csak akkor!