Jó dolog a kedvesség, a megértés, a gondoskodás, a figyelem, a szeretet, az önátadás és még sorolhatnám. Sajnos, én mindig abszolutizáltam ezeket a tulajdonságokat, vagyis azt gondoltam, mindenkinek adni belőle minél többet. Jól megkaptam a magamét, sokat panaszkodtam is, és el is vesztettem minden biztos pontomat, mintha kihúzták volna  a lábam alól a talajt.

De sokat gondolkodtam, elemeztem, szorongtam és dühöngtem, majd megvilágosodtam. Nem szabad minenkinek odaadni ezeket az értékeket, mert oly sokan visszaélnek ezzel. És belegondolva, mennyivel többet ér ez az adás, ha tényleg olyannak adom oda, aki ezt szerintem megérdemli, érdemes rá. Ne terméketlen talajba dobáljuk őket!! Aki rendszeresen visszaél a kapott bizalommal, attól visza kell venni. A saját érdekünkben. És most azt érzem, nem vagyok már olyan kiszolgáltatott és tehetetlen, és kezdek ráérezni az útra, melyet úgy hívnak: ÉN! :))

Nem biztatok senkit arra, hogy ne legyen kedves vagy megértő az emberekkel! De fel kell ismerni, hogy vannak olyan nárcisztikus személyek, akik vissza fognak élni a kapottt bizalommal, és a határaink meghúzása nélkül, bizony azt csinálhatnak velünk, amit csak akarnak. Szóval muszáj tudatosnak lenni, bármit is diktál a szív. Magunkért!

Ha csak adunk, adunk egy nárcisztikus személynek, ne higgyük hogy megértéssel és viszontszeretettel fog hozzánk viszonyulni. Nem! Akiben nincs empátia, az csak használni tudja a másik embert. És ki akar tárgy lenni, a saját életében?