Volt egy visszatérő álmom gyerekkoromban. Az általános iskolám szép nagy füvespályája körül a nővérem és én Forma 1-es autókkal versenyzünk. Csak ketten, egymás ellen. Hogy ki győzött az soha nem derült ki, de az is lehet hogy csak egyszer álmodtam és mély nyomokat hagyott bennem egész életemre. Azt hiszem elég beszédes egy álom.

Remélem a vezetés iránti vágyam nem innen származik. Na jó, tudom hogy nem innen származik. Talán csak elegem lett belőle, hogy nincs jogosítványom, és hiányzik a szabadság. Éjszaka vezetni, közben zenét hallgatni, szabadon száguldozni, és oda menni ahova én akarok. Na és ott vannak a praktikus okok. Bevásálás, utazás, hazalátogatás vidékre, visszamenekülés  vidékről ..

Teltek-múltak az éveim, amikor januárban úgy döntöttem véget vetek ennek a tarthatatlan állapotnak. JOGOSÍTVÁNYT AKAROK!! Vezetni akarok!! ÉN! Egyedül! Végülis mi akadálya van, azon kívül hogy nincs autóm?

Gyors beiratkozás, gyors Kresz vizsga, felejthető elsősegély, visszagurulós rutinvizsga. MInden ment elsőre. Na azért a rutinhoz kellett egy kis rutint szereznem. Vezetek egy ideje forgalomban, pontosabban fogalmazva jó ideje, és az oktatóm közölte éppen ideje elmennem megízlelni újra  a vizsga ízét. Elméletben meg tudom csinálni. Igen, elméletben bomba csajszi vagyok, izgamas élettel, a napjaim csak vidámságról és sikerről szólnak és természetesen én vagyok mindenhol a társaság középpontja. Elméletben..

Ma jött el a kóstoló napja, ami annyira azért nem ízlett. Első felmerülő kérdésem az volt, hogy vajon ki izgul jobban, az oktatóm vagy én? Mivel nem akartam szegényt ehhez hasonló kérdésekkel zaklatni, úgy döntötem én meghalok az izgalomtól, ő meg majd csak túl lesz rajta valahogy. Mármint nem a halálomon, hanem az idegességen. Végülis, neki már megvan hozzá a rutinja.

Hamarosan kiderült, kifogtam az egyetlen női vizsgabiztost. Hogy ez előny vagy hátrány szerintem nem eldönthető. De legalább kicsit mosolygott, amit a férfi vizsgáztatókon eddig nem láttam, de az is lehet hogy kevés vizsgabiztossal hozott össze a sorsom.

Első lépésben aláírattak velem egy papírt, miszerint nem vagyok alkohol, drog és gyógyszer hatása alatt. Nem voltam, ezt szóban is megerősítettem, de közöltem hogy ideges vagyok. Vizsgáztatóm megkérdezte, hogy ki dühített fel? (eddig a pontig még senki) Miután leellenőriztem a kocsit, akár már meg is buktathatott volna, hogy miért azt inkább most le se írom. :-) Lesz itt még pironkodnivaló bőven..

Elindultunk, és én bizony hozzá vagyok szokva hogy rádiózunk vezetés közben. Hát erről most szó sem lehetett. Csendben autózgattunk, és pár percen belül elérkeztünk kedvenc lámpámhoz, ahol mindig pirosat kapok az út pedig emelkedik. Hmmm.. részletezzem? Bizony, bizony visszagurultam. Nem kicsit. Hogy ettől a ponttól volt-e még esélyem azt nem tudom, de valamennyi azért lehetett, mert még sokáig borzoltam vizsgabiztosom, és oktatóm megviselt idegeit.

Innentől a műsor a következő volt: szűk egyirányú utcában irányjelző nélkül kerülgettem az autókat; visszafordulásnál egyszer nem indexeltem; állítólag nem engedtem ki egy jobbról érkező autót (erre nem emlékszem, gondolom egy terepszínű terepjáró lehetett); kettesben akartam száguldozni egy ideig valamint 58-al mentem (mit mentem, repültem) ahol csak 50-el lehetett. Végülis a vizsga ismertetésében szerepelt, hogy lendületesen haladjak. Hmmm..

De: ma minden gyalogost átengedtem, még azon az áron is, hogy utasaim kirepülnek a fékezéstől; a bicikliúton kerestem a bicikliseket, de rossz idő volt így hiába meresztettem a szemem, és jelentem az oktató beavatkozása nélkül nem törtem össze semmit és senkit. Pedig mennyi baleset van az utakon!!

A parkolást már megúsztam. A vizsgám természetesen nem sikerült, amit én már elég korán sejtettem, egyrészt a fentebb leírtak miatt, másrészt hallottam amint hátul szorgosan jegyzetelt a vizsgáztatóm. Nem hiszem hogy feljegyzik, ha valamit jól csinálok..

Krácsonyra nem kaptam jogsit, de én kitartó vagyok, nem adom fel, mert éjszaka, zenei aláfestéssel autókázni... vezetni.. ez most az én álmom.. mert bizony sokszor a kis dolgokért is nagyon meg kell dolgozni. Brrummm brrrummmm