Hivatalosan nagykorú lettem az éjszakázások terén is. :-) Bontanék pezsgőt de nincs itthon, hiszen a boltba se jutok el, másrészt nem szeretem a pezsgőt.

Tegnapi éjszakázásom újabb rekordot döntögetett az idén, fél hétig sikerült virrasztanom. Arra gondoltam, hogy szinte már felesleges elaludnom, de rettenetesen kimerült voltam, ezért mégis aludtam egyet, délután fél négyig. Vagy négyig? A vicc az volt hogy tegnap úgy éreztem elegem van a nappali alvásból ezért beállítottam a telefonomat tízre, abból a megfontolásból hogy ha felébredek megnézem a Vitál Tv-n a Meterkurzust, de rájöttem hogy este úgyis megismétlik, ezért átállítottam délre az LG-met. (Ennyi reklám egy helyen :-) Ez is csak nagylelkűségemről árulkodik.) De persze nem lett semmi a déli ébredésből.

Mikor már eléggé magamhoz tértem, rájöttem milyen bölcs is a természet, hiszen napról napra később alszom el, és ha így folytatom akkor egyszer eljutok a normális esti alváshoz. Ha valami gikszer következtében ez nem történik meg, akkor egyszer úgyis beüt valami ami miatt fel kell reggel ébrednem. Ha más nem, akkor a vágy hogy élnem kellene egy kis társasági életet.

Itt tartok most, előttem még egy hosszú éjszaka, amit nem tudom mivel töltök. Nem mintha nem lenne mit csinálnom, de a szokásos dolgaimba beleuntam, valami új kell, valmi más kell, valami szenvedély kellene.

Tegnap befejeztem Friderikusz könyvét és egy érdekes kutatást említett, miszerint az emberek 90-92 százaléka a komfort zónájában él, nem gondolkodik, csak a megszokott rituáléi szerint éli az életét. Döbbenetes ez az arány, nem is nagyon akarom elhinni. Bár én is nehezen mozdulok ki kényelmemből, érzelmileg és tettekben egyaránt, és sok embert ismerek aki szintén így él, de mégis... hihetetlen.