Szégyen. Ez az az érzés amelyről nem szívesen beszélünk. Az érzés, mely által titkokat zárunk magunkba, majd önmaga titkává válik. Elrejtjük szégyenünk tárgyát, majd elrejtjük a szégyen érzését.

Leborulok előtte, a hatalmas szégyen előtt, mely képes társadalmakat, családokat, rendszereket, munkahelyeket, barátságokat, szerelmeket, betegségeket, gazdaságot uralni. Leborulok előtte, ámde nem csodálattal, inkább nagysága felismeréseképpen. Hatalmas erő, mely elválasztja egymástól az embereket, azokat is akik akár fontosak is lehetnének egymásnak.

Íme Lucifer!! Az örök kételkedő! Önmagad létét kérőjelezed meg ha túl nagyra nő szégyened.

Piacgazdaság - a szégyen kultúrája lett. Ha szégyelled magad az csak jó! Mert mindent, de tényleg mindent megtennénk azért, hogy ezt a érzést mindörökre száműzzük létünkből. Ezért termeljük újra. Majd termeli magát. Mennyit ér az elfogadás érzése, mennyit ér az, hogy kiléphess a fénybe, a nagyközönség elé, vagy csak saját magad elé! Szégyen nélkül, büszkén. Mondd, mennyit ér meg neked. Persze hogy sokat! És ki is fizeted a árát, főleg, ha ki tudod fizetni. Főleg ha te is e kultúra terméke vagy.

A szégyen tárgya bármi lehet. És koronként változik, mint a divat, amely szintén épít a szégyenre. Ha nő vagy, akkor a megjelenésed és a kapcsolataid szerepelnek a lista elején, ha férfi, akkor a teljesítményed.

Szégyelled a tested.

Szégyelled az anyagi helyzeted.

Szégyelled a családod.

                                                                Szégyelled a műveletlenséged.

                        Szégyelled a lakásod.

        Szégyelled a ruhatárad.

  Szégyelled a munkád.

                        Szégyelled, hogy nem tudod kifejezni magad.

                                 Szégyelled, hogy nem vagy olyan csinos, mint....

Szégyelled hogy nem vagy céltudatos.

                                          Szégyelled, hogy nem felelsz meg a családodnak/barátodnak/barátnődnek.

Hasonlítgatsz, hogy még jobban szégyellhesd magad. Példát keresel, ÖNMAGAD HELYETT!!

                      Elrejtőzöl az emberek elől, majd magad elől is.

Menekülsz.      Titkaid vannak.        

...az emberi nyomorúság nagyon gyakran abban a szakadékban gyökerezik, amely  aközött tátong, amik lenni szeretnénk ( vagy amiről azt hisszük, lennünk kellene) és amiről úgy véljük vagyunk"

Megfelelés igény - félelem a megszégyenüléstől.

                   Önbizalomhiány -mélyén megint csak a szégyen lapul.

Megdermedsz. Nem nézel a szemembe. Nem nézek a szemedbe. Fejem lehajtom. Nem vagyok méltó hozzád, vagy te nem vagy méltó hozzám. Hatalmi harc. Ki a jobb?

Nem akarom ezt érezni! Nem akarok többé szégyenkezni! Előtted sem. Nincs okom a szégyenre! Nincs okod a szégyenre!

A szégyenérzet az érdeklődés, az izgalom és az öröm érzelmek megszakítását tükrözi- vallják a szakértők.

És a kapcsolatok megszakítását - vallom én.

A szégyent más érzelmek mögé rejtjük. A harag mögé például. Ha valaki haragszik rád, nagy valószínűséggel szégyelli magát ott legbelül. Valami miatt..

A szégyen talán abban hasonlít a bűntudatra, hogy egy csipetnyi kell belőle emberi mivoltunk megtartásához, de olyan erős íze van , hogy a mérték elvétésével borul minden. A kapcsolataid, a családod, a baráti köröd, a társadalmi szabályok, a gazdaság..

A címben, valamint a szövegben szereplő idézet Andrew P. Morrison : A szégyenkezés (Fiesta-Saxum,2000) című művéből valók. Mindenkinek ajánlom! :-)