Fekszünk egymás mellett. Csendben. Mondani kellene, kiönteni mindent ami éppen nyomaszt. Nem, nem lehet, ez túl negatív, aggódó, nem vezet sehova. Nem mondhatom el mi aggaszt, mert ez olyan, mintha tőle várnám a megoldást, a megnyugtatást. Hát persze hogy tőle várom. De nem, nem…

Úgy tűnik tényleg történhetnek még hihetetlen dolgok az életemben. És az a vicces, hogy csak azután vált hihetetlenné a történés, miután már benne voltam, mert addig amíg ide eljutottam hittem a létezésében. Mielőtt mesélnék, a kisördög, a kis Lucifer azt suttogja fülembe,…

Csak úgy kerülhetek másokhoz közel ha hagyom magamat kibontakozni, nem korlátozom saját magamat.

-Miről szól a blogod?-...ööö...háát..önmagamról. Az érzéseimről. Magamról. Kiírom magamból a gondolataimat.Milyen kínos ez a kérdés egy énblogot író bloggertől. Vagyis nekem kínos. Persze, jobb lenne talán hallgatni minderről? Nem, blogolok. Nyilván szükségem van…

Miért olyan nehéz egy másik emberre hangolódni? Miért olyan nehéz adni, olykor elfogadni?Az elmúlt időszakom könnyed, komolytalan kis kapcsolattöredékei után találkozni valakivel aki talán komolyan vesz, aki szintén igyekszik nem elrontani a lehetőséget, széppé tenni a…