Napi szokásos szörfölés a hírportálokon, facebookon, rendszeresen követett oldalaimon. Bedepizek a hírektől, lehet hogy hírelvonókúrát kellene tartanom? Nem tűnik rossz ötletnek..
Elszívok egy szál cigarettát, szigorúan itthon.. úgyis le kell szoknom, majd..
Tovább keresgélek…
Én a békés megoldások híve vagyok, de úgy tűnik vannak emberek akik mosolyogva is képesek a bőröm alá mászni, felelősséget nem vállalni, beszédre nem hallgatni, megbeszélést elkerülni mint a tüzet és mindig a másikra mutogatni.
Kérlek istenem engedd hogy büntetlenül…
T mint tanulság. Hogy ezt levonhassam először is hajlandónak kell mutatkoznom szembenézni a valósággal. Kőkeményen. NNa ettől néha igazán ki lehet borulni, mert ez az úgynevezett valóság lehet lelombozó, szomorú, dűhítő, ilyesmi. Első lépésként kiborulok. Sírok, telefon…
Biztosan ismered a klasszikus mondást, ami nem hajlik, az törik.
De ismered-e az érzést, amikor meg kell törni ahhoz hogy be tudj fogadni érzéseket, szavakat, gesztusokat, mert ha nem teszed, akkor bármennyire is nyújtod ki karodat, nem éred el, nem tudod átérezni, feldolgozni, kezelni…
Minden út vezet valahová, és sokszor nem tudjuk hová is pontosan, csak járunk rajta, mert ez az egyetlen amit tehetünk. Én sem gondoltam hogy ide vezet, holott pontosan láttam, hogy át kell mennem számtalan kellemetlen szituáción, megalázónak tűnő (vagy az is?)…
